Simple Autumn Blog

Könyvekről, filmekről, versekről és pár evilági dologról...

Bemutatkozás

"Helló, szia, szevasz...
... röviden: könyvek, filmek, sorozatok, vélemények és még pár más dologról. Ezekről olvashatsz az oldalon.
További elérhetőségeim:

* TWITTER:
http://twitter.com/simplexautumn
* E-MAIL:
simplexautumn@freemail.hu

Köszike!
Szép napot! :)

Ne lopj! // Copyright © 2016-2017.
Minden jog fenntartva!""

Magyar Blogok""

Feedek
Megosztás

Vers > Szinkópa

2017 július 5, szerda

Dékány Dávid: Szinkópa

Csak két hónapja ismerlek,
de ha összeadnánk a perceket, amikor hiányoztál,
abból egy évszak is kijönne.
Ezt egyszer hajnalban, részegen,
egy aluljáró lépcsőjén ülve meg is írtam neked,
először felkiáltójellel a végén,
de azt töröltem inkább,
nehogy felébresszen.

Vers > Téged keres majd

2017 június 28, szerda

Fecske Csaba: Téged keres majd

már visszatértek hű virágaink
a tetszhalálból ébrednek megint
megannyi lenge szoknya tarka ing
megjött a tavasz menetrend szerint

a feldúlt testbe élet költözik
mint gazdátlan házba új lakó
örömében hosszú lesz mi rövid
volt, s nagyobb hullámot vet a jó

kidugja szép fejét egy pillanat
a szürke időből életöröm
itatja át s te élvezője vagy

szemedből ha kikukucskál a könny
nagyítóján át meglátod magad –
téged keres majd minden ami jön

Vers > Kárpediem

2017 június 21, szerda

Kiss Judit Ágnes: Kárpedíem

Az a tény, hogy
megöregszel,
nem ijeszt, ha
belegondolsz?
Csupa ránc lesz
bababőröd,
napozáskor
ki akarná
olajokkal
kenegetni?

Nyakad ívét
se leled majd,
ki se látszik
a tokából.
Derekad meg
ha a hájból
igyekeznél
kikutatni,
feladod, mert
belefáradsz.

Ne habozz hát,
ne hivatkozz
az erényre,
gyere, vetkőzz,
hogy a tested
simogassa,
vegye kézbe,
akinek kell.
Hiszen elszáll,
ami szép volt
s mi marad meg?
Csak az emlék.

Vers > Grendel

2017 június 14, szerda

Horváth Imre Olivér: Grendel

Olyannak szeretlek, amilyen vagy, te
engem azért, amilyen nem, mióta együtt
élünk, tudatod folyton a kegyetlenséged
velem, szakállt növesztettem, legalább
a szőr szúrását szeresd magadon, míg
puha arcoddal súroltál magad alá,
helyemre, így amit gondoltam, nem
tettem szóvá, szerinted nem írtam
verset se, pedig lemondtam sorra
mindenről, amit szeretek, hogy ezt
az ostoba játékot játsszam veled,
hogy bennem szerethesd, amit
magadban szeretnél, magaddal,
de amíg magad alatt vagy, felém
nem kerülhetsz sehogysem.

Vers > Látomás

2017 június 7, szerda

Kányádi Sándor: Látomás

Imbolygó hegyek jönnek,
sörényük meg-megrázzák,
minden ablakba tesznek
egy-egy remegő nyárfát.

Valaki, mint egy kalapot,
megemelint egy dombot,
s látom, amint a hold alól
kiugranak a tornyok.

Vers > Tértivevény

2017 június 1, csütörtök

Hevesi Judit: Tértivevény

Aztán becsomagollak, és feladlak postán.
Kigondolom, mégis kinek küldjelek el,
akinek fontos leszel, és aki jól vigyáz rád.
Ismerős vagy ismeretlen helyre menj-e,
melyik kontinens, mennyi időeltolódás?

És vajon miként küldjelek?
Befizetetlen csekk legyél,
vagy büntetés tilosban parkolásért?
Esetleg képeslap a Holt-tengertől?
Egy gyerekkézzel megírt szerelmes levél?

Megtennéd, kérlek, hogy szép helyre küldesz?
És én megtenném, persze,
ne olvasson inkább senki,
felbontatlan levél leszel,
te, a tegnapi posta.

Vers > Banánzöld

2017 május 24, szerda

Dékány Dávid: Banánzöld

Kihangosítottalak, a telefon az arcomon,
alapvetően nincs igazad, de nem szólok közbe,
részeg vagy, kábé egy hónapja nem beszéltünk,
és most igazából mindegy is, mit mondasz,
csak ne tedd le,
mert tudni akarom, hogy épségben hazaérsz.
A banánzöld talpú cipődben vagy, hallom,
minden lépésednél nyikorog,
akár az elhasznált ablaktörlő lapátok,
és ettől még az eső illatát is érzem,
mint amikor megálltunk annál a benzinkútnál.

És tudom, hogy még mindig ott van
az ágyad fölött kifeszítve a zászló,
amit március 8-án éjjel találtunk az utcán,
és amiről azóta sem derült ki,
hogy melyik országé, de álmodban
sokszor még ma is az uralkodói vagyunk.

Tudom, hogy rám gondolsz,
amikor a víz csak annyira sekély,
hogy a lábad még épp leér az iszapig.
Amikor szavannán élő állatokat látsz
lufiból hajtogatva, vagy egy héliumos palackot.

És rám gondolsz, ha belélegzel egy hópelyhet,
vagy amíg eső után átpakolod a csigákat
a járda túloldalára, a sövény biztonságába.

Előttem védetlen vagy, mint egy tárgy,
amit az éjszakai tengerparton
vagy egy koncert utáni, üres stadionban találok.

Mert tudom, hogy azóta senki sem használhatja
a csészét, amit egy elegáns kávézóból loptunk -
abból én ittam mindig, ha nálatok voltam.

Tudom, nemrég valaki másnak
megmutattad az első verset, amit rólad írtam
mert szerinted pontosan olyan, mint ti ketten,
aztán eszedbe jutott az a reggel, amiről szól,
eszedbe jutottam én,
és azóta hiába keres, nem állsz vele szóba.

Tudom, hogy szeretsz.
És hogy a nálad, sőt rajtad hagyott
pulóveremben jársz futni a parkba,
hajnalban, ha nem tudsz aludni.

És még ma is vitákat nyersz a mondattal,
hogy Volo sine brassica purpurea!,
mert latin szállóigének hiszik,
néha ráadásul Catullusnak hazudod,
pedig mi fordítottuk le, és igazából azt jelenti,
hogy Lilakáposzta nélkül kérem!
- azt mindig utáltad a gyrosban.

Közben hazaértél,
felismerem a kapu nyitásának hangját,
aztán a lépteidet a második emeletre,
most meg a villanykapcsolót.
Végig nem figyeltem, hogy miről beszélsz,
pedig ha rajtad múlik, még órákon át folytatod,
mert azóta sem mondtad le a díjcsomagot,
amivel akár napokig beszélhetnénk ingyen.
De nem fogunk.
Mert most leteszem.

Vers > Hétköznapi kudarcaink

2017 május 10, szerda

Oláh András: Hétköznapi kudarcaink

nemrég még világot sem kellett
gyújtanom hogy lássalak
magammá öleltelek s mindennap
légszomjjal küszködtünk
mire tarka derűbe fordult a reggel
aztán egyre szűkebb lettél
befelé fordulva bűvészkedtél
feleleteket kerestél én kérdéseket –
csiklandó illat maradtál
aki ha szívem sötétkamrájában előhívom
bekérezkedik az álmaimba néha

Vers > Én annyi mindent mondanék Magának…

2017 május 3, szerda

Mrena Julianna: Én annyi mindent mondanék Magának…

Én annyi mindent mondanék Magának,
Oly régóta fáj Önre a fogam.
Csak egyet int’ne Ön, s mit is tagadjam,
Robognék már karjába boldogan.

Ágyában én melegvizes palack,
És vermutjában jég lennék. Akarja?
Portörlő rongy sok régi, kedves tárgynak,
Mit birtokol. No, miért jön így zavarba.

Egy hölgytől ily szavak? Csak hagyjuk ezt.
Majd megszeret, kóstol belém, s reám un.
Kicsit haragszik is majd, hogy pityergek.
Rajtam hibát lel, mint bazári árun.

Mégis inkább csöndben viseljen el.
Hordjon hát úgy, mint foltos, rossz zsakettet.
Engedjen észrevétlen Önt imádnom,
Feledjen el, ha tud. Ez lesz a kezdet.

Most kacagok majd lágyan, hogy ne féljen.
Én annyi mindent mondanék Magának.
No, mosolyogjon. Látja, máris könnyebb.
Szívem kezében. Tegye el kabalának.

Vers > Valakihez tartozni kell

2017 április 26, szerda

Falu Tamás: Valakihez tartozni kell

A nagy magányt nem bírod el, 
valakihez tartozni kell, 
tartozni kell valakihez, 
ki a szívre ábrát hímez.

Ha nincs senkid a világon, 
nincs más társad, csak az álom. 
Ha ezek is kitagadnak, 
hazudj valakit magadnak.