Simple Autumn Blog

Könyvekről, filmekről, versekről és pár evilági dologról...

Bemutatkozás

"Helló, szia, szevasz...
... röviden: könyvek, filmek, sorozatok, vélemények és még pár más dologról. Ezekről olvashatsz az oldalon.
Köszike!
Szép napot! :)

Ne lopj! // Copyright © 2016-2017.
Minden jog fenntartva!"

Tagja vagyok: Magyar Blogok
E-mail: simplexautumn@freemail.hu""

Feedek
Megosztás

Vers > Késői szerelem

2017 október 17, kedd

Csukás István: Késői szerelem

Ülj ide mellém s nézzük együtt 
az utat, mely hozzád vezetett. 
Ne törődj most a kitérőkkel, 
én is úgy jöttem, ahogy lehetett. 
Hol van már, aki kérdezett, 
és hol van már az a felelet, 
leolvasztotta a Nap 
a hátamra fagyott teleket. 
Zötyögtette a szívem, de most szeretem 
az utat, mely hozzád vezetett.

Vers > Épp mi

2017 október 11, szerda

Závada Péter:
Épp mi

A vanból előbb volt, végül örök lett.
Mikor valaki meghal, mások éppen röhögnek.
Mikor már a stáblista megy, én akkor kezdek félni.
Az ember nem tud nem magáról beszélni.

Elmondja, hogy tegnap hűvös korlátnak dőlt a háta,
és hogy rettegett, hogy beleszorul egy csuklós busz harmónikájába.
Mert ha laktak is itt, elköltöztek rég a józan érvek:
egy múltban elképzelt jövő a város, rendezte a nyolcvanas évek.

És hogy nyugtalanító ez az egész, mint az a mitikus sárga kéz volt,
amit a falba látott gyerekként – alatta fel nem száradó vérfolt.
Hogy nem volt szabad azokra a gránitlapokra lépni,
amik szürkék – csak a fehérre. Random szorongások. Épp mi.

Felsúrolni a fürdőt, mikor nagyon kell pisilni.
Sírni, behugyozni, súrolni, megint sírni.

Vers > Szeptember végén

2017 szeptember 28, csütörtök

Petőfi Sándor - SZEPTEMBER VÉGÉN

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

(Koltó, 1847. szeptember.)

Vers > Egyirányú

2017 szeptember 14, csütörtök

Markó Béla: Egyirányú

Előre megmondtam, hogy ezzel a kutyatartással
be fogunk menni egy egyirányú utcába,
mert amikor felelősséget vállalunk
például egy kanáriért, egy aranyhörcsögért,
tengerimalacért vagy kismacskáért,
már úgy értem, külön-külön, nem egyszerre,
hiszen egyébként a macska megenné
a tengerimalacot, aranyhörcsögöt és kanárit,
és ha még a kutyát is ideszámítom,
az meg halálra hajkurászná a macskát,
szóval lehet ugyan vállalni a felelősséget,
de abból kihátrálni többé nem lehet,
hiába unja meg az ember a kutyáját, macskáját
tengerimalacát, aranyhörcsögét, kanáriját,
mert vége a felhőtlen tengerparti nyaralásnak,
ha ráhagytad egy szomszédra a kutyádat,
és közben azon aggodalmaskodsz,
hogy vajon Árpi bácsi megetette-e reggel,
és Erzsike néni adott-e neki még vizet este,
nem beszélve a simogatásról, ami pótolhatatlan,
a megunt játékot fel lehet tenni a polcra,
a divatjamúlt ruhát be lehet akasztani a szekrénybe,
vagy oda lehet adni egy hajléktalannak,
ám a kutyaszeretetet, ha már magadra vetted,
nem lehet félretenni, és nem lehet
beakasztani semmiféle szekrénybe,
nem lehet betenni a mélyhűtőbe sem,
nem lehet abbahagyni egy időre,
mint a félig kiolvasott könyvet,
gondolod meg hát, barátom, mire vállalkozol,
ennek az utcának a bejáratához
ki van téve a tábla, hogy egyirányú,
megfordulni vagy hátratolatni tilos,
itt mindig csak előre lehet menni,
hiszen ez tulajdonképpen a szeretet utcája,
bár fogalmam sincs, miért szeretjük
ezt a koszos, büdös, folyton megbolhásodó,
a kutya-, madár- és lódoktor bácsi elől
a kertvégi bokrokba menekülő dögöt,
aki hízelegve a kezünket nyalogatja,
amikor végül is nyakon csípjük.

Vers > Kevés leszek

2017 szeptember 7, csütörtök

Áfra János: Kevés leszek

Szemedbe néznék, de talán kevés leszek,
ezerféle zaj bömböl, furakszik közénk,
és nem csak a zene, a pupillád is hideg,
szégyenöröm, hogy egésznap veled.

Szégyenöröm, hogy egésznap veled
lennék, mint lenni csak egyedül lehet,
és hallgatnám melleiden át a szíved,
a visító zuhanyrózsát végigszántva.

A visító zuhanyrózsát végigszántva
a pórusokon, félelmet súrolnék le rólad,
vágyat ölelésben dörzsölnék bőröd alá,
zuhanyzó üvegén törném a számat.

Zuhanyzó üvegén törném a számat,
ahogy hozzád dőlök, átkarolom lábad,
de csak a levegő fogy, ahogy tisztulsz,
és köréd szilárdul velem az emlékezet.

Köréd szilárdul velem az emlékezet,
minden kedves és fáradt mozdulattól.
Felejtésre ajánlott, kipróbált gyógymódok,
ezektől nyílnak még kitölthető terek.

Ezektől nyílnak még kitölthető terek
a nőben, ha a szeretet belül talált helyet.
Bevált terápiák, félrevezető leírással,
hisz átoperálhatatlan, ami benned sikerül.

Átoperálhatatlan, ami benned sikerül
belőlem, mint ébredő állatban az első álom,
szunnyadó emberben az élet. Átmenetileg
minden hordozó egy elhordható benyomás.

Minden hordozó egy elhordható benyomás
a létben, mennyi kedves szó esett félre mellettünk
így, észrevétlenül. Közben a legapróbb félelmek is
bevésődtek. Saját erdőnk ráncos oszlopai.

Bevésődtek saját erdőnk ráncos oszlopai
a bőr alá, az arc elé, a hang mögé és a szembe.
Vajon kibírják ezek a nézések az öregedésem?
Felolvasol, és szemüveged kedvesen billen.

Felolvasol, és szemüveged kedvesen billen félre,
mikor öledbe hajtott fejemen az első szürke hajszálat
észreveszed, hiszen őszülni már nem lehet akárkivel,
most végre szemedbe néznék, de talán kevés leszek.

Vers > Szinkópa

2017 július 5, szerda

Dékány Dávid: Szinkópa

Csak két hónapja ismerlek,
de ha összeadnánk a perceket, amikor hiányoztál,
abból egy évszak is kijönne.
Ezt egyszer hajnalban, részegen,
egy aluljáró lépcsőjén ülve meg is írtam neked,
először felkiáltójellel a végén,
de azt töröltem inkább,
nehogy felébresszen.

Vers > Téged keres majd

2017 június 28, szerda

Fecske Csaba: Téged keres majd

már visszatértek hű virágaink
a tetszhalálból ébrednek megint
megannyi lenge szoknya tarka ing
megjött a tavasz menetrend szerint

a feldúlt testbe élet költözik
mint gazdátlan házba új lakó
örömében hosszú lesz mi rövid
volt, s nagyobb hullámot vet a jó

kidugja szép fejét egy pillanat
a szürke időből életöröm
itatja át s te élvezője vagy

szemedből ha kikukucskál a könny
nagyítóján át meglátod magad –
téged keres majd minden ami jön

Vers > Kárpediem

2017 június 21, szerda

Kiss Judit Ágnes: Kárpedíem

Az a tény, hogy
megöregszel,
nem ijeszt, ha
belegondolsz?
Csupa ránc lesz
bababőröd,
napozáskor
ki akarná
olajokkal
kenegetni?

Nyakad ívét
se leled majd,
ki se látszik
a tokából.
Derekad meg
ha a hájból
igyekeznél
kikutatni,
feladod, mert
belefáradsz.

Ne habozz hát,
ne hivatkozz
az erényre,
gyere, vetkőzz,
hogy a tested
simogassa,
vegye kézbe,
akinek kell.
Hiszen elszáll,
ami szép volt
s mi marad meg?
Csak az emlék.

Vers > Grendel

2017 június 14, szerda

Horváth Imre Olivér: Grendel

Olyannak szeretlek, amilyen vagy, te
engem azért, amilyen nem, mióta együtt
élünk, tudatod folyton a kegyetlenséged
velem, szakállt növesztettem, legalább
a szőr szúrását szeresd magadon, míg
puha arcoddal súroltál magad alá,
helyemre, így amit gondoltam, nem
tettem szóvá, szerinted nem írtam
verset se, pedig lemondtam sorra
mindenről, amit szeretek, hogy ezt
az ostoba játékot játsszam veled,
hogy bennem szerethesd, amit
magadban szeretnél, magaddal,
de amíg magad alatt vagy, felém
nem kerülhetsz sehogysem.

Vers > Látomás

2017 június 7, szerda

Kányádi Sándor: Látomás

Imbolygó hegyek jönnek,
sörényük meg-megrázzák,
minden ablakba tesznek
egy-egy remegő nyárfát.

Valaki, mint egy kalapot,
megemelint egy dombot,
s látom, amint a hold alól
kiugranak a tornyok.