Áfra János: Összeroskad

Mintha már ezerszer.
Mikor egy percben több száz alkalom.
Sáros szánkónyomok, 
birkózó angyalok a latyakos havon.
Felállunk, és egy isten 
egymáshoz parancsolja két arcát.
Engedelmeskedünk.
Úgysem több, csak egy csók, hát
ilyenkor kérdezni nem,
csak hajolni, lüktetni, olvasztani magad.
Megszáradni a tényben,
néhány pillanatra törölni a gondolatokat.
Aztán ködös szavak jönnek,
és sanyargatjuk egymást kedves közhelyekkel.
Mint két leszakadó jégcsap,
elfolyunk, mire a tavaszi nap felkel.
Ilyen mondatok meg hasonlóak,
és máris minden ugyanúgy szivárog, mint rég.
Belőlem el a nyugalmad.
Te vagy, én vagyok, de mi leszünk-e még?